ELONOR ALKONY-OLDALA
"A befolyásom titka az, hogy mindig titokban marad." Salvador Dali
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
mint macska
lopakodik Hajnal a hangulatomon,
mint macska az árnyékon
ébresztve valami törekvő suttogást
az álmoktól párás ablaküveg mögött
hogy csak egy igent kell mondani
és nyitni
és dorombolva simulni ,
mint egy utolsó lélegzet
…és amint teljességében kisüt a Nap
két karommal belekapaszkodni
és élni
és belehalni
APRÓHIRDETÉS
Figyelem
az Óperenciás tengerre
kedvezményes jegyek kaphatók
jutalom a hontalanság
.
Olyan valóságot keresek
amely segít nem embernek ébredni
egy porcelán verssel
fizetek minden új arcért
írástudatlanok előnyben
.
Az üveghegyi buszmegállóban
egy kötetnyi fájdalmat találtam
kérem a tulajdonost jelentkezzen
a sorok között megtalál
.
Hogy nyerj egy érzést egy órától
dobj meg verssel
inkább mint kővel
mélyebb sebet ejt
Jelige: minden kapható
Vajon tudok-e még?
Vajon tudok- e még
sétálni a táj melegén
úgy, hogy nem húzom magamra a kabátom
és nem gombolom magamra a szobám?
Vajon tudok-e még
festeni a szád vörösén
úgy ,hogy nem félek hozzá égni szögletéhez
és nem sértem fel tollam hegyét?
Vajon tudok-e még
táncolni a grafit hegyén
úgy, hogy nem tévedek idegen verssé
és nem pacázom a szívemet szét?
…..
hiába nyitok szemet a világra
fekete-fehér háttérben
magamra zár a dér
didergek a magányban
szobányi melegem sincs
a ruhámban valaki más jár
Olvasatlanul
neked akartam ma kiegyengetni
egy egyszerű gondolatot,
hogy társad legyen,
mikor melléd ül a szürke unalom,
de szándékom tétovázássá porlik,
amit amúgy is felkap a szél
tudom, hogy pókhálós reménye
félig nyitott ablakodban
csak huzatot talál
tudd, mint égbolt a kékjét,
úgy oldja fel szívem az írás,
hogy szálljon egy-egy stófán
merve, hogy titkomat törje,
mint csóka a diót az ősz nyomán
mégis így csak olyan versem,
mint földnek a szikje, mint lassan
távolodó pusztaság
és lehet csupán annyit is ér,
mint sehonnan tartó Sehová
így egyedül, olvasatlanul
Őszben táncol a szívem
pincegátorok teraszán pihen Kora Ősz
pezsgő musttá forralva az érlelő nyarat
és mint aki jól végezte mindennapi dolgát
peder egyet pipára csurgó bajszán
tölt és csontig kortyol a jóízű életkedvből
poharával engem is két kézzel kínál
-
tarka szekér szalad a kedvemen
mint szalonnaillatú parázs
táncol bennem a világ
véremmé érett e venyigén sült boldogság
Lehetnél
lehetnél erdő
és lennék madárdal
lehetnél tó
és lennék hullám
lehetnél ölelés
és lennék lüktetés
csak egy napra
lennék tartalom
hogy lehess V E R S
Minden és én benne Semmi
visszajársz bennem
visszajársz bennem
egy lármás szekéren
vágtatva,
mint szobámon az árnyék,
mit itt hagyott egy szándék
kiszakítanám néha magamat,
hogy felhúzzam a falakat
csúfolva
halálos reménnyel
és csordultig élettel
megtorpanva
állok előtted bőrig meztelen
tollal a kezemben
várakozva
mint gyerekes gondolat
hogy húzzak egy vonalat
de nem tudok, simogat a tudat,
mint nagypéntek a sírokat,
hogy gyűrődik egy mozdulat,
mely talán hontalan-neked ad
Ülj kicsit mellém
szándékod, mint virágot kaptam
és mint simogatást fogadtam
a Te kezedtől ugrál bennem a gondolat,
hogy magam mellé hívjam
franciás gondolataid lenyomatát
szomjas fénnyel betakarni
és véle verssé melegedni
(az ölelésedben)
mint harapás a jóízű almában
mosolyog és kivirágzik szívem
és nekem szánt tenyeredben
könnyű szárnyú pillangót kerget
öreg diófa árnyékában
kötényemből etetem
majd májustól a fehér ravatalig
vasárnapot terítek asztalunkra
és két kézzel kínálom
egy szűkszavú versnek
hogy ugyan úgy visszaölelje
kedves-Téged
Ujjaid alatt
lehunyt szemed túlvilágán át nézem
ahogy álmaid kitakarják rejtett arcukat
és ahogy táncába simulnak velem vágyam mély árkán
langyos recsegéssel húzza össze magát a test
és nyílik ujjaid alatt virággá nyomorából a nyár
és csomós kóccá olvad gleccseréből szívem
amint dobban zilált lélegzeted után
és már alig hallani foltozott szavainkban
miként alszanak el a kisiklott betűk
hogy egy harangvirágnyi kondulásban feltörjön
templomából a legforróbb pillanat
Trilla
pilláimra hull a napba nyújtózkodó reggel
és még ásít egyet
még megmozdulnak bennem az éjjel álmai,
élni igyekeznek
a veled töltött órák ízei
asztalt terítenek édes feltámadásunk elé,
hogy jó ízzel igyuk egymás érzésit
aztán fénnyel az arcomon kinézek az ablakon
és a mindennapok gondjaiba olvadok
és a szürkeségtől eltelve,
mint zongoraujjak, metaforáimon sétálgatok
és egy padon megpihenve az estre várok
Örökké
vissza jársz bennem,
mint emléken a szín,
mint szobán az árnyék,
mint örökléten a feledés
és mindig úgy várlak,
mint magban a törekvés,
mint rügyben a bibe,
mint sziromban a termés
és Te mint vers, mindig maradsz.
Szösszenetek 2
Ajándék
hogy válaszoddá szülhess,
mint könyvet, adom magam
és te betűzöd, lapozod,
az ágyad lába alá rakod
hiába a szótlan tagadás,
az egyensúlyt csak tőlem kapod
Légyott
valahányszor verssé vetkőzöm,
hozzád gombol az ihlet
és amíg meghitten ölelkezünk,
mellkasod bársonyán hallgatom,
ahogy ketyegnek félelmeid
Nagymosás
a hétfő mindig a nagymosásé…
így lerázom párnámról az álmokat
és fennhangon sajog
a görcsbe rándult gondolat,
hogy túlságosan kifehéredik az illatod
Utószó
hétfőként gombol hozzád az élet
már csak hétig kell számolni
A vers
a vers leltár egy titkos fiókban,
félig írt sors…
levetett gondjainkon
csendes havazás
vagy fehér asztalon félig kortyolt pohár,
vajúdó változás…
majd pont
Ugyanaz
ugyanaz a mozdulat
ugyanaz a zuhany
ugyanaz a fogkefe
ugyanaz a csésze
ugyanaz a rúzs
és mégsem ugyanaz a nő
mióta ugyanaz az ölelés
n e m u g y a n a z
Ne dobj rám követ
"Aki az életét írásban tovább tudja élni, az író."
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
ne dobj rám követ,
mert versekben élek,
hisz más lehetőség nem maradt,
így fájom el magamat….
mint fuldokló gondolat.
ne dobj rám halmot,
mert szeretve halok,
hisz ennyi pazarlás rám is szakadt,
így nevetem ki magamat…
mint kapaszkodó gondolat.
Csordultig vers
………..
ebben a fejem alján
gyékényt érlelő vályog-világban
bármilyen hosszú aszály is jöjjön,
anyanyelven susog a nád, az akác
és ázó kender közt zsoltárrá kottáz
bennem
Alanyt, s Állítmányt…
hisz érett humusz bennem az Ér,
e fekete szurokba szakadt könny
csordultig telt ösztönné nevelt.
és mint tenyerében figyelő mag,
magas homlokkal hallgatom,
ahogy a szívem verssé dobban
és felsír,
és lélegzik
és él
Piszkozatok között
csenddé gyűrt papírlap
bennem a világ
hiába próbálom szebbé írni
kinőtte kukáját a hamisság,
plafonig már a szeretetlenség
dobálhatom én hegyekké
akkor sem értem,
miért ölel magához ennyire
a huszonegyedik század
szennye
fuldoklom, mint felhőben a hal,
nincs, aki megmássza velem ezt a hegyet
Álom az álmom
el nem szavalt versem
gondolatot kócol a párnán…
árván
közben óraketyegés keringőzik a falon,
vadon,
egyedül és legbelül
kutyaugatás mocorog
a hideg éji tájon,
hogy még jobban fájjon,
mikor csupán álom az álmom.
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 29
Tegnapi: 3
Heti: 29
Havi: 519
Össz.: 373 696
Látogatottság növelés
Mai: 29
Tegnapi: 3
Heti: 29
Havi: 519
Össz.: 373 696
Látogatottság növelés
Oldal: VERSEIM 2
ELONOR ALKONY-OLDALA - © 2008 - 2024 - elonor.hupont.hu
ELONOR ALKONY-OLDALA - © 2008 - 2024 - elonor.hupont.hu