ELONOR ALKONY-OLDALA

Számadó Ernő
költő, meseíró, politikai elítélt
Budapest, 1907. december 11. – Érkeserű, 1983. március 30.

Költő és meseíró, versei és tanulmányai által az Érmellék megörökítője. Nem volt sem érmelléki, sem keserűi, de azzá lett.

Budapesten látta meg a napvilágot egy Seligo nevű olasz apa és Számadó nevű anya gyermekeként. Seligo néven került az anyakönyvbe, de nevét később hivatalosan is megváltoztatja.

Az órásinasból, kifutóból, írnokból, vándorszínészből és festőből lett költő verseskötetei, meséi a háború előtt is megjelentek Budapesten. Az Írók Szövetségénél jól ismerte József Attilát, akivel többször találkozott is. Már ekkor nagyon szegény volt és abból tartotta fenn magát, hogy a Magyar Rádióban népmeséket mondott el. A 40-es évek elején versesköteteit betiltották.

A háború után vándorszínészként érkezik Érkeserűbe, akkor ismerkedik meg majdani élettársával, Fekete Sárikával, helybéli özvegy földbirtokos-asszonnyal. Itt keres menedéket és megnyugvást, nyer ihletforrást az Érmellék és Érkeserű lápvidékéből.

Romániában 1950-ben A csodálatos miskapipa címmel jelenik meg mesekötete; majd 1974-ben a Nagyapó mesefája sorozat 4. kötetében jelenik meg számos meséje, melynek érkeserűi és más érmelléki helyszíneket ad.

1958 júniusában 73 társával – a Sass Kálmán által képviselt érmihályfalvi csoporttal – együtt "hazaárulás" és "az államrend elleni fegyveres összeesküvés" vádjával letartóztatták. Sass Kálmán érmihályfalvi lelkipásztor perében hatodrendű vádlott volt. Számos társával együtt "csak" 25 év börtönre ítélték. Életét és fogságát Balaskó Vilmos fogolytársa örökítette meg emlékirataiban. 1963-ban szabadult, élete hátralevő 20 évét Érkeserűben töltötte szegényes körülmények közt.

Érkeserű "mesebácsija" aki nemcsak a falut járva mesélt, hanem írásban is megörökítette a "láperdők szigetén", az "árvalányhajas nagy puszták kellős közepén" fekvő falut, Érkeserűt; meséiben életre kelnek a "roppant kiterjedésű nádasok, mocsarak, morotvák, láperdők, dágványok, tavak, erek."

1983-ban a református temetőbe helyezik örök nyugalomba, sírját mára csónakalakú fejfa jelzi. Az érkeserűi Általános Iskola 1997 szeptembere óta viseli a "Számadó Ernő" nevet.

Verseskötetei: Újsütet kenyér (1932); Arccal borulok a földre (1934); Májusfa (1937); Karácsony (194?); Új harcok elé (1940); Új versek [Sértő Kálmánnal, Szerető Sándorral] (1940); Meg kell a búzának érni... (1941); Számadó Ernő, Szerető Sándor, Tábor István versei (1941); Miénk a holnap! (1941); És mégis győzünk! (1942); Segíts meg, emberségem! [Gábor Ferenccel, Máté Imrével] (Buk. 1984).

Meséskötetei: Fonóka mesék (1939); Mesemalom (1940); Az özönhajú varga meséi (1943); Csodálatos miskapipa (Buk. 1950).

Több, az Érmelléket bemutató néprajzi és természetrajzi tanulmány szerzője; dr. Andrássy Ernő érmihályfalvi régész barátja és munkájában segítője volt.

Added to
QuicklAdded to
Quickli

Számadó Ernő: Ballada a Dorongos-tetőn

Fölértem...kék, hűs kendő már az ég,

Belétörlöm a homlokom...

Lent, előttem, csillog az Ér völgye,

Tavak, dombok...ez az otthonom.

Innen indult egykor Ady Endre,

Nagynomádul Párizsig szaladt,

De én itt pusztulok el a lápon

Kék holdas hóvárbércek alatt.

Nekem álmatag Buda sem jutott,

Pedig ott maradt lelkem fele...

Ó, azok a régi-régi utzák

Emlékeimmel vannak tele...

Egy lila akácos, ódon házban

Zendül egy altwieni zongora,

Anyám simogatja billentyűit...-

Ó, nem hallom már többé soha...!

Hová lett anyám hófehér keze?

A az édes Schubert melódiák?

Hová szállt el szeme kék lepkéje?

MIvé lett a régi kisdiák...?

Ballada kísért a lápok között,

Be vagyok falazva a nádba,

Halálos csönd szorít...csak ha szél zúg,

Eszmélek...hátha, hátha, hátha....

Átszállva Időn és Téren, aléltan

Merengek...és már nem is tudom,

Ki az, aki sorsom siratja itt és

Hogy emlékszem, vagy álmodom...?

Hajnali csönd

Nincs olyan lila remegés tán,

Olyan hamvas álomrózsaszín,

Mint a zsúfolt cseresznyevirágok

Meghajnalló, hagos szírmain.

Sirattatón édes, amit érzek,

Élet halál, ilyen pillanat,

Elhalkul a vadon szívverése,

A láp fölött felragyog a nap.

Olyan csönd ez, mint a lélek csöndje,

Mérhetetlen fájdalomban tán,

Vagy mint mikor a szerelem halkan

Kopogtat a szívünk ajtaján.

A csend beszéde

Az értelem elválaszt a világ lényegétől,

Az intuíció néha rátalál,

És mindent megfejt egyszer a lélek,

Ha fölébreszti a halál.

El kell felednünk mindent, mindent,

Mit előttünk mások tudtak,

Saját erőnkből kell járnunk

Saját egyéni utunkat.

Újra kell kezdenünk mindent

Új nyelv, új hang, új gondolat,

Kinyilatkoztatás, amely

Lélekből jön és lélekbe jut.

Kell oda, ahol most vagyok,

Az Egésszel együtt mit jelentek,

Elolvassák majd a holnapok.

Betűje vagyok a világversnek.

Napkelte a lápon

Rigó füttyent, kél a nap

A szép hajnal meghasad,

Ringó rozsra reszketeg

Rózsaszínű fény remeg.

Mint a zengő tengeren,

A napkorong megjelen,

Violaszín tűz ragyog,

Meghalnak a csillagok.

Kelet felől leng a szél,

Muzsikál a fallevél,

Ring a lápon milliom

Virágsás meg liliom.

Aranyárban ring a rét,

Hullámzik a margarét,

Pacsirta pár égre kel,

Hajnalnótét énekel.

A hajnali fényözön

Láperdőkre ráköszön,

Fény gázol a lápon át,

Síppal, dobbal, zeng a nád.

Mintha minden zengene,

Cseng a zengő fényzene,

Szívem színig telve van,

Szólanék, de hasztalan.

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat